So, ez egy több részes sztori lesz... remélem tetszeni fog, mert ez az eddigi leghosszab történetem. Ziall és később Larry, csak a változatosság kedvéért, de közben majd val'szeg kaptok egy kis Nouis sztorit.
Jajj, és bocs a késésért, de ez most kivételesen nem az én hibám, mert a nagymamámnál voltam, ahol a ,,hol van net, hol nincs net, de inkább nincs" elv él, sz'al... bocsi.
Hogy telik ez az utolsó hét a nyárból? Élvezzétek ki!! ;)
Komizzatok, pipáljatok, esetleg legyetek RENDSZERES OLVASÓK! Wow, ez de reklámosan hangzott...
Warrior xx
 |
| Boring |
Könyörgő kiskutyaszemekkel néztem Simont, hátha megszán, és hajlandó mást választani a másik főszerepbe. De nem. Úgy néz ki, eltökélte, hogy ő márpedig Zayn Malik és az én asszisztálásommal fogja elkészíteni az új filmjét. Fasza. Tulajdonképpen nagyon sokat köszönhetek Cowell - nek. Színészi karrierem legeslegelején, amikor még DiCaprio volt a példaképem, és az Oscar - díj tűnt a világ legutolsó számomra elérhető dolgának, ő karolt fel. Mondanám, hogy meglátott bennem valamit, valami különlegeset, de az az igazság, hogy nekem ilyet soha nem mondott. Minden kezdeti nehézség ellenére most itt állok 21 évesen két Oscarral a zsebemben (igazából soha nem értettem ezt a kifejezést; nyilván nem a zsebemben hordom a díjaimat), és az évtized filmjét készülök összehozni, amiért majd egy vagyont kapok, még vagy két Oscar - beszéd lehetőségét - cserébe viszont el kell viselnem a világ legszexibb és valószínűleg legutálatosabb színészét. Na ja, Zayn Malikről van szó. Mert ugye, ha valaki a legendás P!nk dalaiból akar musicalt rendezni, annak fel kell kötnie a gatyáját, és össze kell szednie a legjobb hangú színészeket. Így történhetett, hogy a DVD és a moziplakát borítóján ez áll: Főszerepben: Niall Horan, Zayn Malik, Harry Styles, Louis Tomlinson, Liam Payne, Amanda Seyfried. Oké, az utóbbi négyet nagyon kedvelem. Amandávak olyan filmekben játszottunk együtt mint a Két szőke összezárva, Tetszel nekem és Üvegpalota. Paynel, Stylessal és Tomlinsonnal pedig volt szerencsém együtt dolgozni többek között a Húzd meg a határaid, Péntek 13 és a Benne volt a kezünk világszínvonalú filmekben is. Zayn Malikkal ellentétben nem, mivel ő a gengszerfilmek sztárja, én pedig inkább a tragikomédia műfaja felé húzok. De persze, a nagy Simon Cowellnek mindig valami új kell. Mindig. Talán életemben először, de nagyon haragszom pártfogómra. Mindegy, túlélem. Vagy nem...
- Niall James Horan! Volnál olyan kedves előmászni a lakókocsidból? Lehet, hogy nem kéne a forgatások első napján késned... - na, ja. El is felejtettem, hogy amennyiben az ember Louis Tomlinsonnal dolgozik együtt, lemondhat a reggeli - és nem mellesleg - esti lustálkodásról. Este sokáig akar ,,bulizni", reggel meg felkelt hatkor. Őszintén, ő ezt hogy bírja? Ez örök rejtély marad a világ számára... Oké, talán szokásom regelente kicsit túldramatizálni a dolgokat.
- Niall! - rontott be ekkor a lakókocsimba az illetékes, és lerángatta rólam a paplanom. Na jó, azért ezt már én sem hagyhattam szó nélkül.
- Idefigyelj, Tomlinson. Nem tudom, említettem - e neked, de amennyiben eddig elmulasztottam, most közlöm, hogy nem áll szándékomban nyolc óra előtt felkelni, és hálásan megköszöném, ha a továbbiakban ezt belekalkulálnád az ,,időzített vekkeróra" nevű ingyenes szolgáltatásodba - daráltam le neki - még mindig csukott szemmel.
Nos, Louis nem úgy nézett ki mint akit különösebbképpen érdekel a hirtelenjében improvizált reggeli üdvözlésem, helyette totál otthonosan mozogva széthúzta a függönyöket, beengedve a ragyogó nyári napsütést, majd elegánsnak nem mondható léptekkel a szekrényhez trappolt, hogy előszedjen egy szűkszárú, fehér farmert meg a kedvenc ,,Free Hugs" feliratú felsőmet, hogy aztán mindezzel fejbedobjon és ezek után negtoldja az egészet egy fekete sportcipővel.
- Van negyed órád elkészülni, amíg felkeltem Liamot. A helyszínen várunk, Nialler! - azzal elviharzott, becsapva maga mögött az ajtót, aminek hatására összerezzentem, aztán egy halk sóhajjal feltápászkodtam és nekiláttam a készülődésnek.
- Na végre, Niall! Mégis mi tartott eddig?!
Simon bájos köszöntésére inkább nem is reagáltam, helyette viszont széles mosollyal az arcomon üdvözöltem a többieket. Amanda boldogan ugrott a nyakamba, szerintem minimum két nyakcsigolyám eltört, de lehet, hogy több. Liam vigyorogva vont magához, Harry pedig szimplán önmagát adta és egy erős hátbavágás után ő is hasonlóképpen köszöntött. Louisval ugye, már találkoztam, de közölte, hogy ha már ilyen cuki póló van rajtam, akkor megölel.
Zayn kicsit távolabb állva a többiektől cigizett egy nagy betonoszlopnak támaszkodva. Na most, a betonoszlop funkcióját nem igazán értettem, de a cinikus énem úgy vélte, hogy csak Malik vitette oda, azon oknál fogva, hogy minél dögösebb hatást keltsen. Bizonytalan léptekkel közeledtem felé, és be kellett látnom, ugyanolyan jól néz ki, mint amire emlékeztem. Fekete haja kócosan meredezett az ég felé, egy tincs pedig a szemébe lógott, amelyekből ebből a helyzetemből nem sokat láttam, csupán annyit, hogy barnák és csodaszép, hosszú szempillák keretezik azokat. Hosszú lábait egy szűk, fekete csőfarmerbe bújtatta, felsőtestét pedig egy bő, szintén fekete felső takarta, amelyen graffiti hatású felirattal az Are you my enemy? szöveg állt. Milyen bájos. A cigit a szájához emelte, mélyet szívott belőle majd rohadtul érzékien kifújta a füstöt telt, piros ajkai közül. A picsába is!
- Öhm... - szólaltam meg mikor odaértem mellé - szia.
Tekintetét lassan felém fordította, szemeiben gúnyos szikra csillant, száját lekicsinylő, szánakozó mosolyra húzta, majd mint aki szívességet tesz, félvállról odalökte nekem válaszul:
- Szia.
Nos, összességében azt hiszem jót beszélgettünk. Miután végre letudtam az udvarias formaságokat Mr. Malikkal, sarkon fordultam és mélyeket lélegezve visszaindultam a többiekhez.
- Mi van Szöszi, leharapta a fejed? - vigyorgott rám Amanda pajkosan.
- Á, menj már - intette le Liam - a vak is látta mi történt...
- Bezony! - bólogatott Harry is - Láttuk amit láttunk!
- Eláruljátok nekem is, hogy mi a jó büdös francot láttatok? - vontam kérdőre őket értetlenül.
- Működik közöttetek a kémia - közölte Louis szemtelenül - ne is tagadd!
- Esze ágában sincs tagadni - szólt közbe Amanda ismét - ő is nagyon jól tudja.
Értetlenül néztem végig vigyorgó haverjaimon, aztán sarkon fordultam és mégis inkább Simonhoz csatlakoztam, mert ebben a pillanatban a dühöngő rendezőnk tűnt a legnormálisabb tagnak az egész idióta bagázsból.
- FELVÉTEL, ÁLLJ!!! - üvöltötte Simon - Zayn, elárulnád, hogy mégis merre jártál, mikor a te részed következne?! - vicsorgott az unott képpel besétáló színészre, halántékán lüktető érrel és kissé tikkelő szemekkel.
- Persze - vonta meg a vállát Zayn lazán - cigiszünetet tartottam.
Aggódva néztem Simont, ugyanis az arcán végbemenő színváltozások erősen arra utaltak, hogy mindjárt rosszul lesz. Lerogyott egy székre, miközben egyfolytában mozgott a szája. Úgy véltem ez az a pont amikor a mindig erős férfi segítségre szorul, ezért zsebre dugott kézzel odasétáltam Zayn elé, és kissé lesajnálóan felnéztem rá. A francba, miért nem vagyok öt centivel magasabb? Akkor most egy szinten lennénk...
- Nézd - kezdtem nyugodt hangsúllyal - nem tudom mit képzelsz magadról, hogy ki vagy te, de a saját érdekedben sürgősen stílust kéne váltanod. Azt hiszed, ha téged kirúgunk, nem lesz ezr másik jelentkező? A világ legjobb színészei vannak itt, és ez a film nélküled is nagyot tarolna, megnyugtatlak. Szóval én a helyedben befognám a szám, és nagyon kicsire összehúznám magam, ugyanis Simon a világ elsőosztályú filmrendezői közé tartozik, és ha akarná, két percébe telne gallyra vágnia a karrierdet! - üvöltöttem a képébe a mondandóm végét, azzal a még bennem pezsgő adrenalintól felspannolva magabiztosan megfordultam, és visszalépkettem a többiekhez.
- Na? - nézett rám Louis.
- Szerintem felfogta - biccentettem, mire a mindenki felröhögött.
A következő jelenetben elvileg el kellett volna énekelnem Zaynnek a Blow me (one last kiss) - t. Na jó, valójában el is énekeltem.
Mázli, hogy mindketten jó színészek vagyunk, és így leplezni tudjuk a forgatások alatt az utálatot. Mármint... az én részemről utálat, de szerintem ő ezt kihívásnak veszi, ugyanis újra és újra bepróbálkozik nálam az ominózus ,,elüvöltöttem magam" eset óta. Igazából fogalmam sincs, hogy én ezt élvezem - e, vagy idegesít, de inkább a kettő együtt. Jó, oké, de basszus, ti mit tennétek, ha Zayn Malik minden adandó alkalommal a falhoz vágna titeket?!
Most is ez történt. Simon szünetet rendelt nekünk, mi pedig elindultunk egy, a lakókocsik elé kitett... pokróc? pléd? mindenesetre jó nagy anyag felé. Én viszont elcsapódtam mellőlük, és a kávéautomata felé vettem az irányt. Jah, ha valaki nem kapja el a karom, miközben két bazinagy díszletfal között vágok át, és nyom neki a baloldalinak, teljes erőből. Idegesen felsóhajtottam, most ehhez tényleg nem volt kedvem. Frusztrált voltam, feszült és fáradt. Nem voltam felkészülve a támadásra.
- Malik, engedj el. Kurvára nincs most hangulatom ehhez.
- Hoppá, szöszi! Nem is vagy olyan jófiú, mint aminek kinézel. Ezek szerint nekem is máshogy kell bánnom veled... - közölte suttogva a tetovált srác, majd rámarkolt a férfiasságomra, mire ösztönösen felnyögtem, és felé löktem a csípőm.
- Látod - látod, Niall. Te sem vagy angyal - sziszegte a fülembe, majd otthagyott, zihálva, értetlenül, teljesen összezavarodva.
