Sziasztooook!
Jó, tudom. Most engem mindenki megverhetne, főleg azért, mert most is csak egy szösszenettel jelentkezem, ami ráadásul összecsapott is, de nézzétek el nekem, kérlek. Nos akkor én éjjel fél egykor elvonulok aludni... Szép, Ziallos álmokban gazdag éjszakát mindenkinek! :*
Warrior xx
Warrior xx
Ha egy árvaházban növekedsz, ösztönösen sajnáltatod magad az ott élőkkel, egészen addig, amíg valaki rád nem hurrog, és a képedbe nem mondja a saját - tiédnél sokkal sanyarúbb - múltját. Niall sem járt másképp. Úgy vélte, azzal, hogy a szülei két éves korában bedobták egy lelencotthonba, ők pedig a nyirkos, nedves, zord Londonból inkább elmenekültek Mexikó városba és onnan küldenek pénzt havonta Niallnek a 18 - dik születésnapjáig, nos, hogy ezzel méltán szánhatja őt mindenki a világon. Ami az akkori gyermek énjének a 80 fős kis londoni árvaházat jelentette. Hát, sajnálkozni ugyan nem sajnálkoztak fölötte, helyette viszont az egyik haverja szárazon közölte vele, hogy őt három éves koráig verték a szülei, amikor is a szomszédjuk feljelentette őket, ő pedig idekerült.
Nos, ha úgy vesszük Niall bizonyos tekintetben még szerencsés is volt, hiszen 16 évesen örökbe fogadták. És nem, nem egy házaspár, de még csak nem is egy idősödő hölgy, vagy úriember, ahogy azt a sztereotípíák alapján gondolhatnánk. Nem, Niallt egy 21 éves tetoválóművész vette magához. Ennek lassan két éve...
Zayn Malik a mai napig nem jött rá, hogy anno mégis mi késztette arra, hogy magához vegyen egy tinédzsert. De annyi bizonyos, higy nem bánta meg. Imádta Niallt, a nálánál öt évvel fiatalabb gyámfiát, aki egyébként szintén rajongott érte. Zayn azonban egy idő után konkrétan beleszeretett Niallbe.
Ők tulajdonképpen inkább éltek legjobb barátként mintsem apa - fia kapcsolatban. Niall sokkal éretteb volt annál semhogy Zayn gyerekként kezelje. Elvoltak ők egymással, Zayn is keresett havonta valamennyit, plusz Niall kapta a tetemes összegeket a drága szüleitől, amelyet azonban ő mindig gondosan eltett, már csak azért is, mert tudta, Zayn büszkeségét kifejezetten sértené, ha felajánlaná neki... Ráadásul neki más tervei voltak a hoszzú évek során felhalmozódott milliókkal.
- Niall! Megjöttem! - kiálltott be Zayn az előszobából egy decemberi estén. Niallnek már tartott a karácsonyi szünet, és magányos napjait azzal tengette, hogy dalokat írt, illetve komponált hőn szeretett gitárján. Zayn most is egy dallamot hallott kiszivárogni az egyik hálószobából, amely azonban nyomban félbemaradt, amint a szőkeség meghallotta hangját. A következő pillanatban pedig már robogott is elő Niall, és Zayn szinte látta nyomában a felszálló port, mint egy westernfilmben.
- Zayn, Zayn, jó, hogy megjöttél! Akarok mondani egy... nem, két nagyon - nagyon fontos dolgot! - hadarta Niall izgatottan, miközben az idősebbik fél kezét rángatva behúzta őt a nappaliba.
- Oké, most kíváncsivá tettél. Mi az ami miatt majdnem hasra kellett esnem a küszöbben? - érdeklődött Zayn nyugodtan.
- Hátömm... Arról lenne szó, hogy... hmm... szóval, hogy ugye van az a pénz amit a szüleim küldenek... - Zayn ennek hallatán megfeszült, Niall pedig óvatosan felpislogott rá - ...szóval, abból szeretnék egy alapítványt - fejezte be gyorsan, majd kifújta a levegőt, mint aki valami nagyon nagy dolgot vitt végbe.
- Oh - szaladt ki Zayn száján az első reakció - Aha. És... pontosan milyen jellegű alapítványt szeretnél? - érdeklődött finoman.
- Gyerekeket akarok támogatni - vágta rá Niall gondolkodás nélkül.
Így történt, hogy ez után a beszélgetés után két hónappal már több száz bőkezű, gazdag támogatója volt a ,,Million Hands'' elnevezésű, hátrányos, illetve nehéz egészségügyi helyzetű gyermekeket segítő, több tízezer önkéntessel rendelkező alapítványnak.
- Csak hogy tudd - jegyezte meg Niall egy hűvös, tavaszi délutánon, miközben Zaynnel sétáltak a közeli parkban - még egy dolgot akartam mondani aznap este - utalt az egész alapítvány alapjául szolgáló beszélgetésnek.
- Na, és most akkor azt el is mondod? - vigyorgott rá Zayn miközben kissé összébb húzta magán a bőrdzsekijét. Azért hideg volt még esténként. Niall elkapta a feketeség karját, és megállítva maga felé fordította, és mélyen a szeretettel teli, mosolygós barna szemekbe fúrta a tekintetét.
- Csak szerettem volna megköszönni neked. Mindent. Tudod, az egész alapítványos dolog ötlete miattad jött. Mert te, te példát mutattál azzal, hogy anno 21 évesen örökbefogadtál egy kezelhetetlen kamaszt - mert az voltam, ne is tagadd - és ezzel talán az életét mentetted meg. Én csak a te példád után hoztam létre a segélyszervezetet.
Aztán köszönöm, hogy két éven keresztül minden létező dologban támogattál, ami csak kipattant a hülye fejemből.
Aztán olyasvalamit kaptam tőled, amit azelőtt senkitől sem. Megtanítottad, a tudtodon kívül, hogy milyen szerelmesnek lenni. Ez ahhoz a sok ezer másik dologhoz tartozik amelyet, ha addig élek sem tudok meghálálni. Pedig igyekszem - Zayn kitágult pupillákkal meredt a hatalmas, csillogó kék szemekbe, majd megszólalt:
- Te szeretsz? - suttogta, hangját majdnem elvitte a gyengén fújdogáló szél.
- Persze, hogy szeretlek Zayn - nézett rá komolyan a szőkeség - nem vetted észre?
Zayn körülbelül eddig bírta idegekkel. Egyik kezével megragadta Niall derekát a másikkal pedig a fiatal fiú tarkójához kapott és úgy húzta magához egy csókra. A másik srác természetesen azonnal kapcsolt; óvatosan ugyan, de visszacsókolt, karjait pedig a fekete nyaka köré fonta.
Mikor Zayn félbeszakította a csókot, homlokát Niallé ellen nyomta és úgy lehelte bele a tavaszi estébe:
- Szeretlek...
Zayn nem tudott millió kézzel szolgálni Niallnek, de a kettővel mindent megtett az ő csodájának boldogságáért, ha már az több ezrek jövőjének boldogságán fáradozik.
Plusz két segítő kezet mindenki megérdemel, nem?
Nos, ha úgy vesszük Niall bizonyos tekintetben még szerencsés is volt, hiszen 16 évesen örökbe fogadták. És nem, nem egy házaspár, de még csak nem is egy idősödő hölgy, vagy úriember, ahogy azt a sztereotípíák alapján gondolhatnánk. Nem, Niallt egy 21 éves tetoválóművész vette magához. Ennek lassan két éve...
Zayn Malik a mai napig nem jött rá, hogy anno mégis mi késztette arra, hogy magához vegyen egy tinédzsert. De annyi bizonyos, higy nem bánta meg. Imádta Niallt, a nálánál öt évvel fiatalabb gyámfiát, aki egyébként szintén rajongott érte. Zayn azonban egy idő után konkrétan beleszeretett Niallbe.
Ők tulajdonképpen inkább éltek legjobb barátként mintsem apa - fia kapcsolatban. Niall sokkal éretteb volt annál semhogy Zayn gyerekként kezelje. Elvoltak ők egymással, Zayn is keresett havonta valamennyit, plusz Niall kapta a tetemes összegeket a drága szüleitől, amelyet azonban ő mindig gondosan eltett, már csak azért is, mert tudta, Zayn büszkeségét kifejezetten sértené, ha felajánlaná neki... Ráadásul neki más tervei voltak a hoszzú évek során felhalmozódott milliókkal.
- Niall! Megjöttem! - kiálltott be Zayn az előszobából egy decemberi estén. Niallnek már tartott a karácsonyi szünet, és magányos napjait azzal tengette, hogy dalokat írt, illetve komponált hőn szeretett gitárján. Zayn most is egy dallamot hallott kiszivárogni az egyik hálószobából, amely azonban nyomban félbemaradt, amint a szőkeség meghallotta hangját. A következő pillanatban pedig már robogott is elő Niall, és Zayn szinte látta nyomában a felszálló port, mint egy westernfilmben.
- Zayn, Zayn, jó, hogy megjöttél! Akarok mondani egy... nem, két nagyon - nagyon fontos dolgot! - hadarta Niall izgatottan, miközben az idősebbik fél kezét rángatva behúzta őt a nappaliba.
- Oké, most kíváncsivá tettél. Mi az ami miatt majdnem hasra kellett esnem a küszöbben? - érdeklődött Zayn nyugodtan.
- Hátömm... Arról lenne szó, hogy... hmm... szóval, hogy ugye van az a pénz amit a szüleim küldenek... - Zayn ennek hallatán megfeszült, Niall pedig óvatosan felpislogott rá - ...szóval, abból szeretnék egy alapítványt - fejezte be gyorsan, majd kifújta a levegőt, mint aki valami nagyon nagy dolgot vitt végbe.
- Oh - szaladt ki Zayn száján az első reakció - Aha. És... pontosan milyen jellegű alapítványt szeretnél? - érdeklődött finoman.
- Gyerekeket akarok támogatni - vágta rá Niall gondolkodás nélkül.
Így történt, hogy ez után a beszélgetés után két hónappal már több száz bőkezű, gazdag támogatója volt a ,,Million Hands'' elnevezésű, hátrányos, illetve nehéz egészségügyi helyzetű gyermekeket segítő, több tízezer önkéntessel rendelkező alapítványnak.
- Csak hogy tudd - jegyezte meg Niall egy hűvös, tavaszi délutánon, miközben Zaynnel sétáltak a közeli parkban - még egy dolgot akartam mondani aznap este - utalt az egész alapítvány alapjául szolgáló beszélgetésnek.
- Na, és most akkor azt el is mondod? - vigyorgott rá Zayn miközben kissé összébb húzta magán a bőrdzsekijét. Azért hideg volt még esténként. Niall elkapta a feketeség karját, és megállítva maga felé fordította, és mélyen a szeretettel teli, mosolygós barna szemekbe fúrta a tekintetét.
- Csak szerettem volna megköszönni neked. Mindent. Tudod, az egész alapítványos dolog ötlete miattad jött. Mert te, te példát mutattál azzal, hogy anno 21 évesen örökbefogadtál egy kezelhetetlen kamaszt - mert az voltam, ne is tagadd - és ezzel talán az életét mentetted meg. Én csak a te példád után hoztam létre a segélyszervezetet.
Aztán köszönöm, hogy két éven keresztül minden létező dologban támogattál, ami csak kipattant a hülye fejemből.
Aztán olyasvalamit kaptam tőled, amit azelőtt senkitől sem. Megtanítottad, a tudtodon kívül, hogy milyen szerelmesnek lenni. Ez ahhoz a sok ezer másik dologhoz tartozik amelyet, ha addig élek sem tudok meghálálni. Pedig igyekszem - Zayn kitágult pupillákkal meredt a hatalmas, csillogó kék szemekbe, majd megszólalt:
- Te szeretsz? - suttogta, hangját majdnem elvitte a gyengén fújdogáló szél.
- Persze, hogy szeretlek Zayn - nézett rá komolyan a szőkeség - nem vetted észre?
Zayn körülbelül eddig bírta idegekkel. Egyik kezével megragadta Niall derekát a másikkal pedig a fiatal fiú tarkójához kapott és úgy húzta magához egy csókra. A másik srác természetesen azonnal kapcsolt; óvatosan ugyan, de visszacsókolt, karjait pedig a fekete nyaka köré fonta.
Mikor Zayn félbeszakította a csókot, homlokát Niallé ellen nyomta és úgy lehelte bele a tavaszi estébe:
- Szeretlek...
Zayn nem tudott millió kézzel szolgálni Niallnek, de a kettővel mindent megtett az ő csodájának boldogságáért, ha már az több ezrek jövőjének boldogságán fáradozik.
Plusz két segítő kezet mindenki megérdemel, nem?
