wahahha, Nouis time! T'om, hogy a CYNA folytatást vártátok, de na... ez könnyeben jött XD. Remélem nem gond. Szösszenet, vigyázat, NEM happy end!
Jah, és elértem az 500 oldalmegjelenítést!! Köszönöm szépen nektek, csodálatosak vagytok!
Oh, még valami XD nevet változtattam Warrior helyett Apple néven irkálok tovább.
Apple xx
 |
| Cut |
Niall
Öt éves lehetettem, amikor nagymamám rám szólt, ne bal kézzel rajzoljak, mert az rossz. Emlékszem, milyen értetlenül néztem rá. Felfoghatatlannak tartottam, hogy lehet másnak rossz az, ami nekem ösztönös és természetes. De azért szépen lassan átszoktam a jobb kezemmel való munkára. Azzal ettem, írtam, dolgoztam... a bal kezemet csak akkor használtam, amikor egyedül voltam. Akkor is csak és kizárólag rajzolásra.
Tizennégy évesen rájöttem, hogy a fiúkat is szépnek találom. Ha meglátok egy-egy helyes srácot, percekig tanulmányozom a vonásait, és sokkal szebbnek találom, mint a lányokat. Erről sem gondoltam, hogy rossz lenne, vagy hogy én ettől kevesebb lennék. Egyszerűen elfogadtam,hogy habár bele tudok folyni a lányokról folytatott vitákba, mindig mindegyikőlyükön találok valami kifogást.
A problémák akkor kezdődtek, amikor tizenhat voltam. A szüleim nem tudtak rólam semmig, mivel rengeteg munkájuk teljesen elszigetelte őket tőlem. Így lehettem koraérett, abszolút önálló tinédzser. De drága apám és anyám úgy vélte, hogy felvilágosít. Elmondták, hogy mi az a szex (nem mintha addigra már nem értesültem volna róla), valamint, hogy normális kapcsolat csak férfi és nő között jöhet létre, és hogy képzeljem el, a társadalmi rétegek legalján élnek olyan ,,torz" emberek, akik a saját nemüket szeretik.
Én erre közöltem velük, hogy szívták, mert én is közéjük tartozom.
Két keserves év következett. A szüleim nem dobtak ki, bár azzal biztos, hogy jobban jártam volna. Megvetettek, egy utolsó senkiként kezeltek, de a jobb napjaikon figyelembe sem vettek. Apám időről-időre megvert, nem tudom, talán úgy vélte, ezzel kiűzheti belőlem a homoszexualitást. A bánásmódnak köszönhetően pedig a lelkem kikapcsolt. Takarékra tette magát, remélve, hogy egyszer majd jön valaki, aki újra lángra lobbantja az életét.
Nekem viszont muszáj volt tudnom, képes vagyok-e még érezni. A körülöttem élők irányába sem éreztem haragot, megvetést, csalódottságot. Közömbös voltam minden és mindenki felé.
Ekkor kezdtem el vágni magam. Még tizennyolc sem voltam. Otthonról nem mehettem. A fürdőkádban lebegtem, és erősen kényszerítettem magam a sírásra, teljesen fölöslegesen. Egy éve nem megy... ekkor akadt meg a szemem a borotvámon. A csuklómra pillantottam, és elkezdett körvonalazódni bennem valami. Végtére is, futott át az agyamon, semmit sem veszíthetek, és már nyúltam is az éles tárgy felé.
A megkönnyebülés hulláma hasított át a testemen, amikor megéreztem a fájdalmat. Érzek! Egy év után... újra embernek éreztem magam, nem csupán csak egy robotnak.
A hónapok teltével a vagdosás már örömet is okozott. Míg a jobb karomon csak egyenes vonalak húzódtak, a bal karomra felkarcoltam a BAD szócskát, ezzel kifejezve érzéseim önmagam és a világ felé.
Mikor betöltöttem a tizennyolcat, még aznap este megléptem otthonról. Nem tudtam, hova megyek, vittem a bankkártyát, a pénzt, és néhány cuccomat. Miután vettem egy lakást sürgősen munkát kellett találnom. Kismillió hirdetést átböngésztem, minden lehetséges helyen utánajártam, mire végül el tudtam helyezkedni egy családnál bébiszitterként.
Ezek után nem volt probléma. Az életem sínen volt. Vagy legalábbis ezt hittem. A munkaadóim, Stylesék legidősebb fiának volt egy húsz éves haverja. Louis. Akibe én belehabarodtam. Én lepődtem meg ezen a legjobban. Természetesen, mivel érzelmeim elrejtésében köztudottan jó vagyok, sem ő, sem a család nem érzékelt ebből semmit.
Viszont... egy októberi napon újra félresiklott az életem. Csak ezt akkor még nem tudtam. Louis ugyanis elkezdett velem flörtölni. Akárhányszor találkoztunk, mindig elejtett egy bókot, félreérthető megjegyzést, selymes érintést. Én ezeket eleinte finoman hárítottam, viszont később már képtelen voltam ellenállni. Ágyba vitt, elvette a szüzességem.
Járni kezdtünk. Aztán összeköltöztünk. Megkérte a kezem. Az életem helyrejönni látszott. Látszott.
Megbetegedtem. Legalábbis ezt hittem, mikor reggeli szédülésre, gyakori hányásra panaszkodva orvoshoz mentem. Értetlenül figyeltem, ahogy a doktornő szeme kikerekedett a vizsgálat közben, majd a főorvosért telefonál, aztán ultrahangot csinálnak, az egész felfordulás végén, pedig azt hittem elájulok, mikor közölték, méhem van, és gyereket várok.
Aznap este sírógörccsel küszködve nyomtam Louis kezébe a leletet. Mikor a vége felé közeledett szeme kidülledt, arcából kifutott a vér, keze remegni kezdett. Lassan rám bámult, majd elüvöltötte magát. A haját tépve járkált körbe a szobában, egyre azt kiabálva, hogy Ez nem lehet! Ilyen nincs! Nem, nincs!. Félve néztem, ahogy felém közeledik, emeli karját, hogy megüssön aztán... aztán hirtelen egész teste elernyedt, karját leengedte a szidalmak a torkára fagytak, mint aki rájött, mire is készült. Sarkon fordult, és kiment a lakásból. Az ajtócsapódás még sokáig visszhangzott a lépcsőházban.
Felzokogtam. Berohantam a fürdőbe, kikaptam a szekrényből a borotvát, és eszeveszetten kezdtem vágni magam. Nem hallottam a nyíló ajtót, sem azt, hogy Louis a nevemen szólít. Összeestem, és már csak azt érzékeltem, hogy valaki beront, karjaiba zár, majd hallottam a mentőautók szirénáját, és Louis hangját, ahogy újra és újra bocsánatot kér tőlem...
Tragédia!
Tegnap este egy kritikus álkapotú, terhes (!) fiatal férfit szállítottak a Great Ormon Street Kórházba, sokkos állapotban lévő vőlegényével. A pár állítólag veszekedett aznap este, majd miután az egyikük távozott az apuka felvágta a karján található főeret. A másik férfi visszaért, mikor párja még magánál volt, és azonnal értesítette a mentőket. Sajnos azonban későnek bizonyult, a fiatal kispapa ugyanis ma hajnalban elhunyt - de nem egyedül. Az éjszakás nővér mellette találta szerelmét, a földön törött pohárral, véres karral. A férfi ugyanúgy végzett magával mint párja, az orvosok szerint rögtön azután, hogy vőlegénye szíve leállt. Előző este állítólag csak annyit mondott: Értesítsék a családomat, hogy ha meghalok, Niallel temessenek el.
Részvétünk a gyászoló családoknak!
